A helóták az állam tulajdonában voltak. Egy-egy állami földterülethez, klaroszhoz rendelték őket, a klaroszokat pedig kiosztották a szabad spártaiak, a homoioszok között, akiknek egy-egy klarosz birtoklása jelentette a legfelső spártai réteghez tartozást. A klarosz a rajta levő helótákkal együtt öröklődött tövább a homoiosz legidősebb fia számára, aki így lett a vezető réteg tagja. A helótákat nem lehetett szabadon adni-venni, mint a rabszolgákat, nem lehetett felszabadítani, de kölcsön lehetett őket adni. Helóták ezenkívül háztartási szolgaként is dolgoztak, egy részüket az ifjú spártaiak mellé rendelték ki felügyelő szolgaként, ők voltak a móthoneszek (μόθωνες). Kézművesek is kerültek ki közölük.

A helóták jelentették a spártai mezőgazdasági termelés gerincét, a homoioszok maguk semmilyen termelőmunkát nem végezhettek. A helótáknak termékeik fix részét, az ún. apophórát (ἀποφορά) le kellett adniuk gazdájuknak, a terméktöbbletet megtarthatták, ami mutatja jobbágyi és nem rabszolgastátusukat. Ez Plutarkhosz szerint férfi esetén 70 mérő (médimnosz) árpát, nő esetén 12 mérőnyit jelentett, valamint ugyanennyi bort és olajat. Ennyire volt szükség egy harcos és családja vagy özvegye ellátásához. A helótáknál maradó rész Messzénia és Lakedaimón termékeny volta miatt bőségesen elegendő volt a helóták számára, ha meggazdagodni nem is tudtak belőle, amire a spártaiak vigyáztak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.